"Mah Jongg", "Mahjongg", "Mahjong", "Marjong", "Shiesen", "Shanghai" és még biztosan
sok-sok más féle képpen: lett tömegek kedvence ez az alig 25 éve kitalált párosítós játék.
Voltaképpen, tévesen hívjuk, "ezeréves kínai" jelzővel, Mahjongg-nak,
hiszen már korunk számítógépes játékként született, amely
"csak" használja az ősi játék rekvizitjeit.
A távolkeleten ismert Mahjongg valójában egy, az európaiak számára egzotikus rajzolatú,
dominókkal játszott négyszemélyes "figura-gyűjtögető" játék.
(Leginkább: az európaiak francia-kártyával játszott römijéhez hasonlítható.
4 pakliból 144 kiválogatott lappal, "14-lapos römi", amiben terceket és sorokat gyűjtenek,
húznak-dobnak,ill. rabolják az eldobott lapot, ha az szabályos figurára egészíti ki a kézben lévő lapokat...)
Ha szívesen kipróbálnád az "igazi Mahjongg"-ot, itt, magyarul 'beszélő" vezényléssel játszhatod.
Ha pedig meg is tetszik..., keresd a Magyar Mahjong Szövetség játéklubjait!

A párosítós játék lényege, hogy egy kép-párokkal színezett dominókészlet összekevert elemeinek alakzatából "durva bontás" nélkül szedjük vissza a párokat. Kézenfekvő szabály, hogy a fedett, vagy részben fedett dominók (alsó dominók) nem mozgathatók. A kisebb emeletszámú, szétterített alakzatoknál -az élvezetesebb játszhatóság céljából- picit bonyolódik még ez a tiltási szabály azzal, hogy a nem takart, sorban egy szinten álló dominók közül csak a jobb, vagy a bal oldali szélső elem szedhető le. (Ez a kiegészítő tiltás, "függőleges irányúra", vagy "kívülről- befelé" bontó szabályra módosulhat.)

Kifejezetten számítógépes játék. Sikerének főbb kiváltói: egyszerűen érthető a feladat; pasziánszként is játszható (vagy kijön, vagy nem); szinte minden igényszint megtalálhatja magának a neki kihívást jelentő feladatot, (egy-egy szisztematikusan összerakott elrendezés teljes lebontási sorrendjére rátalálni órákig is elhúzódó fejtöréssel járhat) és jön a sikerélmény; mindeközben, kellemesen egzotikus (mármint a játékos nyugat számára) különleges a jelrendszere. Megjegyzem, magam épp ez utóbbi miatt kedvelem kevésbé, mert allergiás vagyok arra, amikor a gagyikat sikerre viszi a csicsás csomagolás. Nem hinném, hogy keleten is ekkora népszerűsége lenne, ill. szinte biztos, hogy tradicionális doninókészlettel sokkal kevesebben játszanák.
A népszerűség kereslet/kínálati következménye, hogy százával találhatók párosítós madzsongok a Hálón.
A Táblajátékosra is érdemes volt feltennem néhányat, hiszen sokan ezeknek a "csalik"-nak a nyomán találtak ide. Kezdetben még bosszankodtam is az oldallátogatottsági statisztikákon: 500 madzsongra jutott tán egy-egy általam sokkal nagyobb kincsnek vélt oldal letöltése. 2006. elején viszont, már mintegy 2000-en végigböngészik a havi újdonságokat. Aztán persze kikötnek a kedvenc játéknál, ami sokaknak még ma is valamelyik párosítós madzsong. Ámde, ez a "valamelyik", az, aminek igazán örülök, hiszen: ki-ki válogat!
Nézzünk hát válogatási szempontokat! Mit kell tudni egy jól használható proginak?

A kellemes képek mellett nagyon fontos a jó áttekinthetőség. A síkban is jól lássuk az emeleteket és a takarásokat. (lásd: vastag és árnyékot vető dominók, a sarkaikon lekerekítve.) Az már nem egyértelmű, hogy mennyire csökkenti az élvezetünket, ha (az adott progi komfort-szolgáltatásaként) kiemelten jelennek meg a szabad elemek, vagy ha a kurzor mozgatásakor csak a levehető elmek váltanak árnyalatot.
A kezdőállások páronkénti lerakosgatásával a programoztó egyszerűen elérheti, hogy mindig létezzen végrehajtható ütéssorrend a teljes tábla letakarításához. Ám, ezzel is csak akkor lép túl a szerencsejátékon, ha tud visszajátszó-visszaléptető funkciót is, vagy (és ez a legritkább) ha "röntgenképet" is kapunk a takart elemekről.

Változataikat tekintve, ma még nem túl bőséges az ötlettár. A rengeteg ugyanazt kínáló között már az is extrának tűnik, ha különböző elrendezések közül választhatunk. Jóllehet, az elrendezések különbözősége többnyire (ill. ha véletlenszerűen rakja le a progi a nyitóállást, akkor mindig) a szerencse-faktoros változatokban érdekes, amelyekben külön extra pontokat jelent egy-egy figura teljes leszedése: színsor, szelek, virágok, stb. , amit azonban szinte egyik sem tud.
Számos kísérletet látunk a képek lecserélésére, különösen promóciós-reklám céllal, de van, hogy a képcsere éppen a részletekre is figyelő nagyobb koncentrációigényt célozza. Néhány változatban még a speciális párosítások bóbuszpontos díjazásával is találkozhatunk.
A díjazás-pontozás mikéntje a legalapvetőbben hat arra, hogy lesz-e kedvünk többször is, ismételten újra játszani. Legegyszerűbb persze az időkorlát: megméri a progizó, hogy ő mennyi idő alatt oldja meg, aztán a mért időt elosztva (mondjuk) hárommal, máris beállíthatja azt a szintidőt, aminek a halandó többször is nekifuthat... Különösen jól működik ez a manipulációs trükk, ha a sikeres megoldás jutalma (a számítógépes játékokban megszokott) újabb kép (újabb feladat) megjelenítése.

Magam, az első kihívást hordozó (taktikázást is kiváltó) ötlettel a Shangi-ban találkoztam. Máig ezt tartom e párosítósok közül a leginkább: játékosan készségfejlesztő memória-tréningnek. Lényege, hogy minden pár leszedését követően újraindul az idővisszaszámláló és az új pár megtalálásáig eltelt időtől függően számolja az adott pár leszedésért kapott pontot. Következésképpen, ha rekordokra törekszünk, akkor a kattintgatások megkezdése előtt: célszerű elterveznünk egy ütéssorrendet, amit gyors kattintásokkal végrehajtva, maxi részpontokat kapunk. Attól függően születhetnek rekordok, hogy a 72 párosítást hány részsorban tudjuk fejben tartani, majd azt gyors kattintásokkal végrehajtani....

<<<<<< A Táblajátékosra 2006. elején feltett, Andrey Krivoshein Javascriptes progija 100 féle elrendezést kínál, ámde a legtöbbjében (a 72-ből) csak alig 10-30 pár szedhető le, mert mindig véletlen keveréssel rakja le a kezdőállásokat.

Az egyik legrégebbi a "Shanghai Dynasty-s JAVA", amelynek népszerűsége talán mindegyik máig készített progi megszületését isnpirálta. Ebben is Véletlenszerű a kezdőállás, de a "klasszikus" elrendezés többnyire így is leszedhető. Mindmáig (az általam talált) egyetlen olyan, ami úgy gondolt a "gyerekekre", hogy csökkentett elemszámú készletet is kínál. >>>>>>

<<<<<< A MiniClip-es progiban mindig van megoldás! Igaz, ezt úgy éri el, hogy ugyanazokat az elrendezésket ismétli. Van annak persze értelme, hogy "feladványkészítős gondolkodással" állítsunk össze nehezen megoldható (nullára üthető) kezdőállásokat, de ezt a fokozatos "nehezedést" nem vettem észre a progiban. A FREE változat addig érdekes, amíg az 5 képet megoldjuk.

Két korai, már professzionális, progi, egyik sem több 80 kB-nál. A baloldali flash nem jelzi, ha nincs tovább...; a jobb oldali JAVA tartalmaz HINT funkciót is és akár a kezdőlépésig visszajátszható...>>>>>

Kedvenceim, Csak memorizálással lehet rekordokat döntögetni úgy, hogy tervet kell készíteni 8-15 pár leszedési sorrendjére és csak azután: katt-katt-katt...
(A jobb oldali mintha "pár-lerakással" dolgozna.)

Az alábbi öt mindegyike nagyon jól áttekinthető; professzionális kivitelűek a progik; nemigen tudnék választani a képi megoldásaik között.

Ez, első ránézésre igencsak kicsiknek készültet sejtet, de a megoldást könnyítő és bónuszpontokat eredményező "extra elempárok" felnőtteknek is érdekesek. Sőt! Talán a legérdekesebb a "képvariáltak" közül. Különösen azért, mert a képváltoztatásnak pontozásbeli céljai is vannak...

Első blikkre, "ifjabbaknak, kevésbé gyakorlottaknak" ajánlottam (feltűnően különböző, gyorsan megjegyezhető képei miatt), aztán többen is jeleztétek: sorban jönnek a feladványok és egyre nehezebbek... (Megjegyzem: ha könnyűekkel kezd , akkor mégsem volt teljesen félrevezető a fülszövegem.)

No! Talán ez (a baloldali) lesz az, mivel a legkisebbek is elkezdhetik. A jobboldalin pedig jól begyakorolható a "csak jobbról és csak balról" (kezdőknek szokatlan) szabálya, mert folyamatosan nyomon követi és kiemeli a leszedhető párokat.

Mindkettő csak hálós kapcsolatban, az eredeti helyéről indul. A bal oldali NabiscoWorldost kellemes animációja miatt érdemes kipróbálni, a másikat csak gyakorlottaknak, akik már kacérkodnának pénzért tétre menő játékkal is...

Wonka reklám... Egyetlen hátránya, hogy nem nyitható nagyobbra. Oda-vissza lejátszható, mindig van megoldás... Kicsiknek a (tévesen legnehezebbnek értelmezett, Hard fokozatú) 31. kép ajánlott, minden párosítás után, egy egy ajándék-animáció. (Ez roppant bájos, de aztán később lassúnak fogjuk ítélni.)

Képcserék, "kalandjátékok":
Azoknak, akik már sok ilyesmit kipróbáltak és még keresik az újabb kihívásokat. Az első (balról) a NovelGames TOP-listása jól kivehető és "mégis nehéz megszokni" számokkal. A másodikban pedig már igencsak figyelni kell az ábrák részleteire-különbözőségeire; a másik háromban aztán egymás után jönnek a nehezedő feladatok. (A kétoldali szélsők csak hálós kapcsolatban indíthatók.)

Ez, egy olyan, aminek a képei különösebb számítástechnikai hozzáértés nélkül is lecserélhetők. Magam is megpróbálkoztam egy mozgóképes változattal... Hát? Jó szem kell hozzá! Arra jó, hogy lássuk miért csak a párok megtalálása jutalmául alkaznak animációt a progizók.

Ezek meg szerkeszthetők is. Igaz, csak az elrendezés formáját alakíthatod, ahhoz a progi véletlenszerűen fogja lerakni az elemeket, így előfordulhat, hogy a SAVE (mentés) és START után egyetlen leszedhető párt sem fogsz találni. A bal oldali el is menthető, a jobb oldali (legalábbis nálam) kilépéskor törlődik.

Ha egyetlen párosítós Madzsongot tennék fel, akkor ezekből választanék. Nagyon-nagyon kellemes a grafika, szép a mese..., időkorlátos, jutalomképes jellegű, egyre nehezebb táblákkal bírkózhatunk...

variációk-fejlesztések:
Nem tudnám megmondani, melyik volt előbb a "zigzagos-párosítósok", vagy az eddig mutatott "széléről-tetejéről párosítósok". Annyi bizonyos, hogy a memóriás-párosítóval és a dominóval keresztezett ötletek alig néhány éves fejlesztések. Azt már többször leírtam, hogy az alapjátékot a "memorizálásra ösztönző" pontozással találom leginkább agytornának...

Ajánlott letöltések:
A baloldali képről Smigura Antal sokat (röntgen-képet is) tudó progija, a középsőről egy csicsás (jobb gombbal) forgatható "3D"-s, a jobboldaliról a Moraff Madzsong, amelyben opcionálisan állítható az egyszerre leszedendő (azonos) dominók száma.

Figyelem!: Naoki Haga 1997-től napjainkig folyamatosan fejleszti-bővíti a Kyodai- progit. Nem kis szerepe van abban, hogy nálunk is kedvelt lett a Madzsong. Ha -mint írja- tényleg ebből él, akkor igazán méltányos, hogy ha a Kyodai (kb. 4.000 kB)-t a letöltése és kipróbálása után: csak azok tartsák meg, akik meg is fizetik neki a (kb.: 4.000 Ft-os) regisztrációs díjat.