Mahjong játékok - bővebb ismertető
“Mah Jongg”, “Mahjongg”, “Mahjong”, “Marjong”, “Shiesen”, “Shanghai” és még biztosan sok-sok más féle képpen: lett tömegek kedvence ez az alig 25 éve kitalált párosítós játék. Voltaképpen, tévesen hívjuk, “ezeréves kínai” jelzővel, Mahjong-nak, hiszen már korunk számítógépes játékként született, amely “csak” használja az ősi játék rekvizitjeit.
A távolkeleten ismert Mahjongg valójában egy, az európaiak számára egzotikus rajzolatú,
dominókkal játszott négyszemélyes “figura-gyűjtögető” játék.
(Leginkább: az európaiak francia-kártyával játszott römijéhez hasonlítható.
4 pakliból 144 kiválogatott lappal, “14-lapos römi”, amiben terceket és sorokat gyűjtenek,
húznak-dobnak,ill. rabolják az eldobott lapot, ha az szabályos figurára egészíti ki a kézben lévő lapokat…)
Ha szívesen kipróbálnád az “igazi Mahjongg”-ot, itt, magyarul ‘beszélő” vezényléssel játszhatod.
Ha pedig meg is tetszik…, keresd a Magyar Mahjong Szövetség játéklubjait!
A párosítós játék lényege, hogy egy kép-párokkal színezett dominókészlet összekevert elemeinek alakzatából “durva bontás” nélkül szedjük vissza a párokat. Kézenfekvő szabály, hogy a fedett, vagy részben fedett dominók (alsó dominók) nem mozgathatók. A kisebb emeletszámú, szétterített alakzatoknál -az élvezetesebb játszhatóság céljából- picit bonyolódik még ez a tiltási szabály azzal, hogy a nem takart, sorban egy szinten álló dominók közül csak a jobb, vagy a bal oldali szélső elem szedhető le. (Ez a kiegészítő tiltás, “függőleges irányúra”, vagy “kívülről- befelé” bontó szabályra módosulhat.)
Kifejezetten számítógépes játék. Sikerének főbb kiváltói: egyszerűen érthető a feladat; pasziánszként is játszható (vagy kijön, vagy nem); szinte minden igényszint megtalálhatja magának a neki kihívást jelentő feladatot, (egy-egy szisztematikusan összerakott elrendezés teljes lebontási sorrendjére rátalálni órákig is elhúzódó fejtöréssel járhat) és jön a sikerélmény; mindeközben, kellemesen egzotikus (mármint a játékos nyugat számára) különleges a jelrendszere. Megjegyzem, magam épp ez utóbbi miatt kedvelem kevésbé, mert allergiás vagyok arra, amikor a gagyikat sikerre viszi a csicsás csomagolás. Nem hinném, hogy keleten is ekkora népszerűsége lenne, ill. szinte biztos, hogy tradicionális doninókészlettel sokkal kevesebben játszanák.
A népszerűség kereslet/kínálati következménye, hogy százával találhatók párosítós madzsongok a Hálón.
A Táblajátékosra is érdemes volt feltennem néhányat, hiszen sokan ezeknek a “csalik”-nak a nyomán találtak ide. Kezdetben még bosszankodtam is az oldallátogatottsági statisztikákon: 500 madzsongra jutott tán egy-egy általam sokkal nagyobb kincsnek vélt oldal letöltése. 2006. elején viszont, már mintegy 2000-en végigböngészik a havi újdonságokat. Aztán persze kikötnek a kedvenc játéknál, ami sokaknak még ma is valamelyik párosítós madzsong. Ámde, ez a “valamelyik”, az, aminek igazán örülök, hiszen: ki-ki válogat!
Nézzünk hát válogatási szempontokat! Mit kell tudni egy jól használható proginak?
A kellemes képek mellett nagyon fontos a jó áttekinthetőség. A síkban is jól lássuk az emeleteket és a takarásokat. (lásd: vastag és árnyékot vető dominók, a sarkaikon lekerekítve.) Az már nem egyértelmű, hogy mennyire csökkenti az élvezetünket, ha (az adott progi komfort-szolgáltatásaként) kiemelten jelennek meg a szabad elemek, vagy ha a kurzor mozgatásakor csak a levehető elmek váltanak árnyalatot.
A kezdőállások páronkénti lerakosgatásával a programoztó egyszerűen elérheti, hogy mindig létezzen végrehajtható ütéssorrend a teljes tábla letakarításához. Ám, ezzel is csak akkor lép túl a szerencsejátékon, ha tud visszajátszó-visszaléptető funkciót is, vagy (és ez a legritkább) ha “röntgenképet” is kapunk a takart elemekről.
Változataikat tekintve, ma még nem túl bőséges az ötlettár. A rengeteg ugyanazt kínáló között már az is extrának tűnik, ha különböző elrendezések közül választhatunk. Jóllehet, az elrendezések különbözősége többnyire (ill. ha véletlenszerűen rakja le a progi a nyitóállást, akkor mindig) a szerencse-faktoros változatokban érdekes, amelyekben külön extra pontokat jelent egy-egy figura teljes leszedése: színsor, szelek, virágok, stb. , amit azonban szinte egyik sem tud.
Számos kísérletet látunk a képek lecserélésére, különösen promóciós-reklám céllal, de van, hogy a képcsere éppen a részletekre is figyelő nagyobb koncentrációigényt célozza. Néhány változatban még a speciális párosítások bóbuszpontos díjazásával is találkozhatunk.
A díjazás-pontozás mikéntje a legalapvetőbben hat arra, hogy lesz-e kedvünk többször is, ismételten újra játszani. Legegyszerűbb persze az időkorlát: megméri a progizó, hogy ő mennyi idő alatt oldja meg, aztán a mért időt elosztva (mondjuk) hárommal, máris beállíthatja azt a szintidőt, aminek a halandó többször is nekifuthat… Különösen jól működik ez a manipulációs trükk, ha a sikeres megoldás jutalma (a számítógépes játékokban megszokott) újabb kép (újabb feladat) megjelenítése.
Magam, az első kihívást hordozó (taktikázást is kiváltó) ötlettel a Shangi-ban találkoztam. Máig ezt tartom e párosítósok közül a leginkább: játékosan készségfejlesztő memória-tréningnek. Lényege, hogy minden pár leszedését követően újraindul az idővisszaszámláló és az új pár megtalálásáig eltelt időtől függően számolja az adott pár leszedésért kapott pontot. Következésképpen, ha rekordokra törekszünk, akkor a kattintgatások megkezdése előtt: célszerű elterveznünk egy ütéssorrendet, amit gyors kattintásokkal végrehajtva, maxi részpontokat kapunk. Attól függően születhetnek rekordok, hogy a 72 párosítást hány részsorban tudjuk fejben tartani, majd azt gyors kattintásokkal végrehajtani….
